Halmai Ramon:       Kinn tartózkodásom alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam én is. .Azt vettem észre, hogy a török akadémia és az Illés akadémia között nincs számottevő különbség. Igaz több pálya van az ottani akadémián (2 műfüves, de ezek nem szabványos méretűek; 3 füves pálya, amiből az egyik szintén nem nagypálya méretű), mint nálunk, de ezek minőségében se láttam jelentős különbséget, sőt úgy éreztem, hogy az mi műfüves pályánk jobb minőségű.

Az eltéréseket az edzésen tapasztaltam, de ott is csak a játék, és labdatartás résznél. A bemelegítést, illetve a labdás koordinációt lazán és könnyedén hajtották végre. A játéknál és labdatartásnál mindenki 100%-osan koncentrált és odatette magát, egyetlen álló embert nem láttam, mindenki kérte a labdát, és ezért nagyon folyamatossá, pörgőssé és intenzívvé vált a labdatartás és a játék egyaránt.

A csapat összes tagja nagyon labdabiztos és irtó dinamikus volt, a játékukat a gyors rövid passzok jellemezték, de nem játszottak nagyon gólra törően, indítani csak a végső esetben indítottak és akkor is csak a szélsőket, a center mindig visszalépett, sose indult. Minden szituációt passzal oldottak meg. Az utolsó nap nagypályás játékkal zárult, szerintünk nagyobb iram volt a játékban, mint egy itthoni NBIII-as mérkőzésen. 

Radó András:          Hétfőn délben indultunk Isztambulba, ahol 5 napig tartózkodtunk, pénteken délután érkeztünk vissza. A Galatasaray Akadémiára kedden reggel költöztünk be, délelőtt megtekintettük a felnőtt csapat edzését, délután pedig túlestünk az első edzésen. .Az edzések fárasztóak voltak, mivel gyorsabban játszottak, mint amit itthon tapasztaltam, rövid és erős passzokkal gyorsítják a játékot. Minden játékos nagyon labda biztos, az edzéseken nagy hangsúlyt fektetnek a kis területen történő labdatartásra.

A harmadik napon egymás között játszottunk mérkőzést. A jól begyakorolt rövid, erős passzos játékot alkalmazták, mindenki egy-két érintővel továbbította a labdát. Ezt a ritmust sikerült nekem is felvenni, de a nagyobb iram miatt szokatlan és fárasztó is volt egyben.

Sok hasznos tapasztalatot szereztem. Az Akadémia légköre jó volt, a társak rendesek voltak, próbáltak barátkozni, de sajnos voltak nyelvi nehézségeink. Mindent egybevéve örülök, hogy kaptam egy ilyen lehetőséget és remélem, hogy a jövőben lesz még alkalmam más kluboknál is „megmutatni magam”. 

Halmai Gábor:         A fiúk a Galatasaray U-18-as csapatával edzettek 3 alkalommal. Mindkét játékosról jó véleménnyel voltak, azt mondták minőségi játékosok. Mivel a törököknél 10 idegenlégiós hely van (6 lehet a pályán, 2 lehet a padon, plusz 2 még a keretben) és ezt kizárólag az I. csapat kereténél használják ki, nagyon nehéz kikerülni.

Az Akadémia költségvetése 1.9 millió EURO (!!!)/év, ennek ellentmond a pályák száma, ami csak 5 (2 normál fű,1 kisebb fű, 2 nem normál nagyságú műfű), illetve a szobáknál sem volt semmilyen extra,a konyha is átlagos volt!

Heti 5 edzés van, 70-80 percesek az edzések, nagyon magas az intenzitásuk, nekem ez tetszett a legjobban. Teljes elánnal végezték a gyakorlatokat, különösön a pozíciós, (minden nap játsszák, minden formában) illetve az egymás közti játékban volt feltűnő. Nagyon labda biztosak, erős, lőtt passzokkal játszanak, technikásak,s mindenki tud futballozni (a jobb bekktől a bal szélsőig)

A legjobban a játékosok hozzáállása, beleélése, szenvedélye tetszett, amiből tisztán lehetett látni, hogy élvezik, amit csinálnak.

Ezt az egy igazi különbséget fedeztem fel, de ez szembetűnő volt!